Elment, 9 hónapja.

Most? Ül és vár. Valaki másra.

Sötétben burjánzik, fényfoltok szúrják

Távolba mered, ott is feketén lát

Álmokat kerget, meg tudja tenni

Megmutatja majd, elengedi ki félt,

Megleli.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2012.05.31. 17:31 Szólj hozzá!

Sötétben úszva terül el felettem,

Lesúlyt, s nem zúdul tova mellőlem.

Magány, vágy, hiány és félelem,

Hol van, ki (ki)űzi belőlem?

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2012.03.24. 23:04 Szólj hozzá!

Vége. Másfél év, és már sosem tudja meg, hogy miatta mentem oda. Hiányzik, szeretem. Az utóbbi időben megértem, hogy nem tudott mit kezdeni velem, az én hibám. De ha annyit jelentettem, miért nem lehet megpróbálni helyrehozni velem? Nem tudom. Válaszokat nem kapok, ezt a bánásmódot nem érzem úgy, hogy kiérdemeltem. Azt hiszem ő volt az utolsó, akit ennyire... Végérvényesen megtanultam min kell változtatnom, kár, hogy ilyen áron. Össze kell szednem magam. Elűzni a rossz gondolatokat: Arccal előre, Saját tőrömbe dőlve.

Szeretlek.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2011.09.07. 15:25 Szólj hozzá!

A jelen alapján a múlt izgalmasabb, mint a jövő.

Ebbe én is beletartozom?

Amikor valaki maga alatt van, jövök én. Aztán helyre jönnek a dolgok és mehetek. Ez most is így lesz?

Senki sem tud állandóan szeretni.

Elfelejtettem.

 

 

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.10.20. 21:51 Szólj hozzá!

"Mondja magácska, miért oly keserű jaj, mint a csokoládé?"

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.10.12. 18:48 Szólj hozzá!

Majdnem összevesztünk egy több mint öt évvel ezelőtt történt dolgon. Most. A társaság remek volt, öt főből is könnyedén kialakulhat két klikk. Nevettem.

Előző napi boros mámoros ivás... tökéletes. Barátok.

Veled akarok lenni. Hiányzol, beszéljünk. Nagy ölelés. <3

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.10.03. 20:16 Szólj hozzá!

Neki most nincs munkája. Egy csomó minden romba dől körülötte, és én nem tudok segíteni. Nem tudom helyette megoldani, bármennyire is szeretném. Depresszióssá teszi, elkedvteleníti és nem tudom felvidítani. Úgy, igazán.

Nem tudom, nem tudom, nem tudom... Szörnyen szarnak érzem magam. Pedig erről igazán nem tehetek, de annyira fáj bánatosnak és egyre inkább meggyötörtnek látni. Kérem, ez had változzon. Szeretem.

Lesz, ami lesz.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.09.14. 21:09 Szólj hozzá!

Ha te nem vagy, semmi nincs.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.09.03. 22:01 Szólj hozzá!

Aztán eltelt lassan 5 hónap és még csak teljen a sokszorosa... Légyszi.

Szeretnék egy agyletapogatót. Tapiznám magam józanul, meg részegen. Komolyan nem vagyok normális. Sajnos.

Örülök, hogy nem kaptam lehetőséget megtenni! Most én lennék a legnagyobb barom.

Sze... rintem.

Ami régen fontos volt, az egész egyszerűen kitörölhetetlenné válik. De háttérbe szorulhat, vagy felválthatja más. Én túlságosan is ragaszkodó típus vagyok. Régen mindig csak hibáztam, bemeséltem magamnak, hogy baj van, hogy én mennyire szar vagyok, hogy engem nem lehet megbecsülni, se szeretni, meg hasonlók. Erre még most is hajlamos vagyok. De már nem úgy. Tanultam belőle, de ennél sokkal fontosabb történt... teljesen más bánásmódban van részem. Azt nem tudom meddig tart, hogy összességében olyan mélyen lakozik-e, de azt igen, hogy amit két éve találkozásunkkor az én külön világomnak éreztem, az csak bővült.

Körülöttem senki más nem tudhatja mit érzek. Más világ. Ez nekem a Szaturnusz.

 

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.08.26. 21:55 Szólj hozzá!

Ha minden másnap csalódás, reggelente jöjj halál kegyelete. Ha minden másnap boldogság, újra és újra várom a napot.

Eljött, hozzám jött el! Csakis. Jó volt, hiányzik, félek, hogy belé szeretek. Már így is erős az érzelmi kötődés, nincs messze a teljes elmélyülés. Miért félek? Nem akarok csalódni. Most miért nem írsz? Gondolj rám.

Ha hallod, hogy halott, mi hatott mikor adott, kaparj tovább, hol magas a gát, miben eláz, ki velem erre vár. Szeretett egyet, akart hozzá melletted, megkérted, hogy menjen, de szívedben nem engedted. Most itt van a ház, benned a láz, az élet megaláz, legyen ki megtalál. Értetted a napot, elveszett, megfagyott, kivált a világ, sírján sincs virág. Kerested, meglelted, közeledbe engedted. Hozta az ölelést, csókjában merengés. Elveszett, visszatért, ügyelj a jövődért.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.06.09. 00:45 Szólj hozzá!

Ki használ, ha használ, én eltűnök ha kihasználsz.

 

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.05.16. 12:31 Szólj hozzá!

Aaaa.

Elmentünk koncertre, elmentem hozzá. Hiányzol. És most mi lesz?

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.04.05. 21:16 Szólj hozzá!

Rosszat álmodtam. Régi Ő pont írt. És megnyugtatott. Lehet, hogy ez másnak nem is sikerült volna. Köszönöm. "...itt vagyok." Mécses törő mondat volt. A legjobb.

Mézesmadzag hiányzol. Mi lesz...? Valóra váltod az álmom vagy hagysz meghalni?

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.03.25. 22:05 Szólj hozzá!

Itt többé már semmi sem szent

Az ébredők élete elcseszett lett

 

 

Pont itt volt az ideje megint elszúrni valamit. Szúrod? Szúrom.

Most mi is történt? Jött az a csók, aztán jöhetett volna más is, ha nem mondok nemet. De azt mondtam és jól tettem. Aztán távolodni akartál, mert azt mondtad nem bírod. Aztán megijedtél, hogy komolyabban veszlek, mint Te engem. Közben mégis azt mondtad, sajnálod, hogy először közel engedtél magadhoz, aztán ellöktél. Aztán azt mondtam, ez nem így történt, pedig dehogynem. Bűntudatom lett, mert elcsesztem az esténket, Te pedig ugyanezt érezted. Kikerültük egymást, pedig tudod, hogy az az örvény még be akart zúzni, és mégis végetvetettünk mindennek, és ez így van jól, még akkor is, ha szerintem ezzel tesszük a legrosszabbat, mert "haver". Az lenne a legjobb.

És ami bánt, hogy nem feltétlen miattad bánkódom. Hanem, hogy Te ismered Őt, és Vele nem akarom, hogy elromoljon. Bár lehet nincs is minek megsínylenie, de mégis meggyötör.

Én nem gondoltam komolyan, lehet, hogy ez a legnagyobb baj.

Énse értem.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.02.27. 17:00 Szólj hozzá!

Most ez nem túl jó. Sőt egyáltalán nem.

Korábban volt úgy 5-10 bejegyzésem arról, amit a legfontosabbnak tartottam. Aztán telt-múlt az idő, jött egy pszichológia óra és kétségbe estem. Na nem azért, én tudom, hogy mit szeretnék. Elgondolkodtam az órán hallottakról, hogy vajon én felruházom-e Őt olyan tulajdonságokkal, ami benne nincs is meg, csak én elképzelem. De szerintem nem. Legfeljebb én változtam vissza picit és lettem naívabb. Elhittem mindent, aminek máskor nem tulajdonítok semmi jelentést. Ez nem azt jelenti, hogy Ő hazudott vagy rossz, ilyesmiről szó sincs, hisz soha nem mondott vagy ígért igazából semmit. Mentségemre szóljon, 4 alkalom után talán várhatnék is valamit. Vagy?

Ez a bejegyzés tudattalanul olvasva teljesen másnak hangozhat mint ahogy az valójában megtörtént, de sebaj.

Aztán keresett, majd eltűnt, majd újra, és most megint nem. Én pedig beismerem, hogy hiányzik. Nem ismerem, sőt nem tudok róla túl sok mindent és mégis rengeteget. Elmondta élete legmegrázóbb eseményeit, a bizalmába fogadott, meghallgatott, figyelt rám, elmondta a véleményét és én mégsem tudhatom, hogy hol állunk. Mert a baj az, hogy magányos vagyok. Vannak barátaim mindenütt, de ők haverbarátok, Neki viszont valószínű ez nem csak így megy. És bár semmit nem tudok konkrétan ez most mégis iszonyúan fáj, mert én elkezdtem tervezni. Építettem egy házat aminek nincs is alapja. Csoda, hogy összedől? De vajon újra lehet ezt még kezdeni? Akarja-e ezt Ő? Képzelegtem, igen, és jó volt, így méginkább kíváncsivá tett. Nem tudok nem érzelemmel hozzáállni, mert összességében itt két év eseményei gyülemlettek fel. Két év, négy alkalom, és minden örök. De változatlan is? Félek, hogy még fájni fog.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.02.10. 20:33 Szólj hozzá!

Mindent a maga módján.

Itt állok a tócsában, amit te pisiltél alám.

Ha kérhetnél valamit az emberiségtől, az mi lenne? Tüntessük el a feleslegeset, senkinek ne legyen szeme, úgyse lát senki. Vagy?

Nagyon meleg, ami katarzis hatást vált ki, aztán mindentől elvonatkoztat, elszigetel. Dagály a fejben, de csak egy emlős úszik benn, Őt nem tudják megölni még a Japánok sem. Aztán apály, dagály. A váltakozás gyönyörű és növeli a hiányt. Előttem Ő is belehányt.

Úgy látom felültünk a lóra, Sajnos én már sokszor estem hóba. Ne hagyd, hogy lepottyanjak róla, A te fejedben is ketyeg még az (az) óra.

Sötét napsugarak keresztezik a hófehér eget,

Félelmet érzel hazafelé menet.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2010.01.19. 22:47 Szólj hozzá!

Valóban azt hiszed, hogy az emberek rossz helyzetük miatt nem is értik, hogy másnak lehet jó? Még véletlenül sem áll fenn az eshetősége, hogy te nem fogod fel milyen szar körülmények között élni? Mert aki sosem élt meg ilyesmit, könnyen hangoztatja szerencséjét. Szánni való. Csak képzeld el milyen ha egyszer nincs miért hazamenned, de muszáj és csak az iszonyú fájdalom uralja tested.

Ez is neked megy: csalódtam. Te többé tényleg nem vagy barát. Tudsz rólam bármit is? Elárulom, nem. Fogalmad sincs sem az érzéseimről, sem az életemről. Tudod mi a különbség? Mikor te voltál a helyemben segítettelek és kiálltam melletted. Te pedig eltűntél. Két évvel ezelőtt viselkedett hasonlóan valaki, Őt megvetetted, ám jelenleg is Ő ismer jobban.

Ezért nem túl jó itthon.

De holnap visszamegyek, ott olyan emberek vannak, akik 2 hónap alatt többet tudtak meg az életemről, mint más 10 év alatt. És számíthatok rájuk. Nem nekem kell a köteléket fenntartanom, hanem együtt tesszük. Ott akarok lenni, úgy.

 

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.10.31. 20:59 Szólj hozzá!

Néha kicsit sok, néha még ez is kevés, elvégre mégsincs itt egyetlen kéz.

 

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.10.23. 20:38 Szólj hozzá!

Szerintem a szerelem szerencse. Szerintem az életünk szerencse. Minden egy lapon, néha jön az új osztás, máskor meg elfogy a pakli. Szerintem a pázsiton a boldogság. Szerintem aki hozzád való, sosem lesz a tiéd, pont azért mert úgy kell lennie. Nem lesz úgy. Keress olyat aki nem kell, és életed végéig kitart. Ez nem csalódás. Ezt tudnod kell. Szerintem a hallgatás megöl. Gyilkos. Szerintem mi nem tudjuk milyen az élet. Mindig vágysz, nem tudod mi az igazán jó. Mindig sírsz, mégsem fáj igazán. Nagyon fog fájni. Én sem várom.

Ha elfogynak a kertek, nem lesz már dohány, ha megittuk az összes piát, ha nem szól már a zene, nem dobbant a szó: barát, család, akkor fáj igazán.

Kincs.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.09.09. 15:04 Szólj hozzá!

... és annyi minden történt egy hét leforgása alatt, hogy ha akarnám se tudnám leírni. Mekkora szerencse, hogy nincs is tervbe. Ott messze eddig minden tökéletes volt. Tényleg. Az emberek, a hely, a pozitív energia, a bulik, abszolút minden. Talán túl jó. Aztán visszajövök ide, hiányzik a nyüzsgés, de itt vannak a barátaim, akik kellenek, szeretem őket, meghallgatnak és örülnek, mesélnek és örülök. Kicsit mégis visszavágyok a messzibe, kicsit meg maradnék, mert mégiscsak... Túl jó?

Új emberek, új világ, ÚJ ÉLET.

Régi emberek, akik barátok, vagy mégsem. ->

1 barátnő, 1 barát:

Hölgy: Nem tud igazán velem örülni, nem őszinte már. Volt egy olyan beszólása, amitől padlót fogtam, tudta, hogy ez a lehető legdurvább volt, de mégcsak meg sem bánta. Ez nem barátság. Egy ember körül forog az ő világa, akinek az univerzumában csak hullócsillag lehet. Látod? Haragszom.

Úr: Azt mondtad hiányozni fogok. Azt mondtad már hiányzom. Mégis csak akkor keresel, ha neked fontos... Nekem most az lenne. Le van szarva. Pedig azt hittem. Nem haragszom. Csalódni már nem tudok.

A többieket imádom.

 

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.09.09. 14:50 Szólj hozzá!

Ha az álom valóra válik. És ha nem.

Nem vettek fel oda, ahova szerettem volna, mint az már hónapokkal előre látható volt. Jelentkeztem azonban máshová, ami a költözést biztosítja. Ez a tény valóban üdítő, sőt még érdekel is a szak, a problémák tehát helyben keresendők.

Barátok? Azt a megjegyzést soha, soha, de soha nem fogom elfelejteni, sem megbocsátani. Nem értem se a célját, se az időzítését, semmijét. Szánalmas volt. Furcsa és meghökkentő, pont amilyen te vagy manapság. Teljesen más, negatívan.

Egy új, külsőségektől agyonterhelt, hazugságokkal felhigított, álszent és számító világ a miénk. Nem mondok köszönetet.

Ne mond el, ha egyszer régen tényleg úgy volt, akkorse. Néha talán meghaltam volna ezért, mostmár viszont nem akarok tudni róla. Nyeld le, soha ki ne köpd. Nem mindig kell érteni a múltat. Szeretlek te hülye.

Ennek is vége.

Miért van az, hogy jelenleg egy velem nem azonos nyelvű, tőlem távol élő, életemben 5 napon át látott személy, -akivel tartom a kapcsolatot, élve a modern világ adta lehetőségekkel-, hozza ki belőlem nagyjából a legnagyobb mértékű érdeklődést. Akadna más is, de nem.

Mikor jár le a barátság szavatossága?

Több mint 10 év tartok tőle elég hozzá. Küzdjön egyszer más is.

Ha egyszer nagy leszek és kikérik a véleményem, elmondom. Ha egyszer bezárnak, megszökök. Ha egyszer befolyásolnak, ellent mondok.

Ha szabadon élhetek, hibázok, és élvezni fogom.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.08.13. 23:07 Szólj hozzá!

Betegen itthon, felkészületlenül a 15 óra múlva kezdődő érettségire. Sebaj. Talán. Vagynem. Sőt.

Azzal a 2 mondattal, abban a 4 percben talán sikerült tudatnom, amit szerettem volna. Nincs harag. Csak ennyi.

Ismerjük mi még egymást? Akarlak ismerni?

A szerenád valami félelmetesen jól sikerült. Nagyon különleges hangulata volt az egésznek, sokat jelentett. Volt ott minden. A ballagás is meglepően jó volt, kellemes meglepetésekkel dúsított és az azutáni party pont olyan volt, mint a szerenád utáni. Mi tudjuk.

                                                    -

Rájöttem, hogy senki nem tudja. És hogy ez közel sem olyan egyszerű, mint képzeltem. Másodszorra miért nehezebb? Az is egész biztos, hogy nincs benne logika. Erre vágyni ostobaság, mégis őszinte az érzés. El kell mennem.

Annyira szeretlek titeket.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.05.03. 16:40 Szólj hozzá!

Elhanyagoltam a blogot. Ami nem baj, mert nagyon úgy volt kitöltve az életem, hogy még erre sem volt időm, meg a jó dolgoknál nem érzem úgy, hogy ezt most le kéne írnom. Csak néha. Főleg, hogy most sincs különösebb rossz.

Közeleg a ballagás, az ünnepi sürgés-forgást nagyon nem várom, de holnap szerenád, annak jónak kell lennie nagyon. Utána buli, másnap(os) ballagás és megint buli. Hol ebben a kivetnivaló? Naugye.

 Az osztálytársambarátaimmal aktívan folyik ez a minden nap, minden egyes dolgon visítós szituáció, ami a boldogsági szintem naponta maximalizálja. Egyikük egy olyan dolog elmondásával tisztlelt meg, amit nagyon nagyra értékelek, ezt köszönöm. Örök lakat. Ma énekelgettünk és nagyon jól sikerült, persze nem azért mert jó a hangunk vagy ilyesmi, hanem mert elmebetegekkel vagyok körülvéve akik mellett igazán kibontakozhatok én is, és nincs is ennél jobb.

Ha sok mindenre mondom, hogy "nincs is ennél jobb" az valami nagyon jót jelent, ugye?

Lehet, hogy túlságosan hasonlítunk? Szerintemse.

Egy másik barátnőmmel van némi problematika. Vagyis inkább amolyan furcsaság. Nincs köztünk semmi feszültség. Csak,. Update: tegnap írtam, volt folytatás, de nem mentette el ez a kacat, ígymarad.

 

 

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.04.29. 13:14 Szólj hozzá!

"Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart."

Mondd, hiányzol te hülye.

Mutasd, hogy megutálj ennél több kell.

Színtiszta boldogság. Had maradjak még ezen az úton. Kanyarok nélkül, árokba borulás nélkül. Pont így.

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.03.15. 18:55 Szólj hozzá!

Eszembe ötlött valami, de nem írhatom le, magam miatt.

Ez elkeserített. Vagyis, megkaptam a választ. Visszamenőleg úgy 10-20 bejegyzést törölhetnék, de nem teszem. Nem személyes ráhatás volt, semmi kimondott negatív utalás, csak a látvány, a szem és az érzés amit beindított. Vesztes vagyok. Nagyot buktam, mégsem tudok megállni, száguldanom kell. Élnem.

Nincs nyugodt pillanatom, minden pörög, zsongás van, jó dolgok és emberek vesznek körül. Ez félelmetesen meleg érzés, legbelülről. Nincs filmszakadás. Így jó.

 

Szerző: \\\'netaláljrám\\\'  2009.03.07. 16:34 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása