"Ádám:

Álmodtam-é csak, vagy most álmodom,

És átalán több-é, mint álom, a lét,

Egy percre mely a holt anyagra száll,

Hogy azzal együtt végképp szétbomoljon?

Miért, miért e percnyi öntudat,

Hogy lássuk a nemlét borzalmait?-

Lucifer:

Siránkozol?- csupán a gyávaság

Fogadja el harc nélkül a csapást,

Mit elkerülni még hatalma van.

De a végzetnek örökös betűit

Nyugodtan nézi, és nem zúgolódik

Miattuk az erős, azt nézve csak,

Hogy állhatand meg még alattuk is.

Ily végzet áll a történet felett,

Ily eszköz vagy csak, melyet hajt előre.-"

/Madách- Az ember tragédiája/

Pedig nem is ez a könyv legjobb része.