... és annyi minden történt egy hét leforgása alatt, hogy ha akarnám se tudnám leírni. Mekkora szerencse, hogy nincs is tervbe. Ott messze eddig minden tökéletes volt. Tényleg. Az emberek, a hely, a pozitív energia, a bulik, abszolút minden. Talán túl jó. Aztán visszajövök ide, hiányzik a nyüzsgés, de itt vannak a barátaim, akik kellenek, szeretem őket, meghallgatnak és örülnek, mesélnek és örülök. Kicsit mégis visszavágyok a messzibe, kicsit meg maradnék, mert mégiscsak... Túl jó?

Új emberek, új világ, ÚJ ÉLET.

Régi emberek, akik barátok, vagy mégsem. ->

1 barátnő, 1 barát:

Hölgy: Nem tud igazán velem örülni, nem őszinte már. Volt egy olyan beszólása, amitől padlót fogtam, tudta, hogy ez a lehető legdurvább volt, de mégcsak meg sem bánta. Ez nem barátság. Egy ember körül forog az ő világa, akinek az univerzumában csak hullócsillag lehet. Látod? Haragszom.

Úr: Azt mondtad hiányozni fogok. Azt mondtad már hiányzom. Mégis csak akkor keresel, ha neked fontos... Nekem most az lenne. Le van szarva. Pedig azt hittem. Nem haragszom. Csalódni már nem tudok.

A többieket imádom.