Ahogy ülök itt a szobámban minden olyan hidegnek és távolinak tűnik.

Alapjában véve nem szeretem a magyar órákat, unalmasak, alig haladunk az anyaggal, a tanár nem tud rendet tartani, mindig valami nem oda tartozót csinálok. S. tanár Úr kétségtelenül nagyon intelligens személy, tananyagot leadni azonban képtelen, ahogy a figyelmemet megragadni is, de vannak olyan félmondatai amin nagyon el tudok gondolkozni, ezért hálás vagyok.

Ma egy olyan elemzésbe bonyolódott, aminek hatására sikerült elkalandoznom és az egész életet egy bohém mesének vizualizálnom. A dolgok története volt a téma. Csak annak lehet története, ami változik. Valójában minden változik: az emberek, a bolygók, az érzelmek, a környezetünk, az éghajlat, minden. Arról szövögethetek sztorikat, amiről csak akarok. Egy ilyen kis elbeszélés főszereplője vagyok én is. Viszontagságok, leküzdött akadályok, ahogy megjelenik ez mindenki életében, csak máshogy. Most, hogy erről írok máris melegség önt el, egyfajta varázs, hogy mennyi fajta játékot lehet lejátszani, rengeteg partnerrel. Csudajó.