Egy másik fázis. Ez a nekem való! Annyira hihetetlenül jól érzem most magam. A külvilág ebből legfeljebb egy kis bohókát, komolytalanságot érzékelhet. De amikor csak ülök és mosolygok, vagy körbenézek, és a közelemben lévőkre pislantok, az annyira jó és megnyugtató. Eláraszt az elégedettség, a ragaszkodás, az emlékek, és mikor kizökkenek boldogabbnál boldogabb szituácikba csöppenek. Kétségtelen, ehhez az én aktív részvételem is szükséges, de be kell valljam, igazán megéri. Ilyenkor kiegyensúlyozottá válik minden és csak ez a melegség létezik. Mintha kifordulnék magamból, mégis a legvalósabb énemre lelnék rá. A legfontosabb - talán csak számomra érthető -, hogy minden nagyon mély. És ez a legjobb. Ezt akaroooom. Hazajött...! Bár itt van egy kis de... =)

Megnéztem a Trainspotting c. filmet, kapásból egy hosszú idézetet illesztenék be ide, de aki látta egyből kiszúrja melyik az a rész (az eleje bizony).

Találtam egy kérdőjelet.