Itt többé már semmi sem szent

Az ébredők élete elcseszett lett

Pont itt volt az ideje megint elszúrni valamit. Szúrod? Szúrom.

Most mi is történt? Jött az a csók, aztán jöhetett volna más is, ha nem mondok nemet. De azt mondtam és jól tettem. Aztán távolodni akartál, mert azt mondtad nem bírod. Aztán megijedtél, hogy komolyabban veszlek, mint Te engem. Közben mégis azt mondtad, sajnálod, hogy először közel engedtél magadhoz, aztán ellöktél. Aztán azt mondtam, ez nem így történt, pedig dehogynem. Bűntudatom lett, mert elcsesztem az esténket, Te pedig ugyanezt érezted. Kikerültük egymást, pedig tudod, hogy az az örvény még be akart zúzni, és mégis végetvetettünk mindennek, és ez így van jól, még akkor is, ha szerintem ezzel tesszük a legrosszabbat, mert "haver". Az lenne a legjobb.

És ami bánt, hogy nem feltétlen miattad bánkódom. Hanem, hogy Te ismered Őt, és Vele nem akarom, hogy elromoljon. Bár lehet nincs is minek megsínylenie, de mégis meggyötör.

Én nem gondoltam komolyan, lehet, hogy ez a legnagyobb baj.

Énse értem.