Egy hihetetlen egyszerű történet, egyben egy nagyszerű horror! Avagy, megnéztem az Eden lake c. filmet. Lenyűgözött, hogy egy mindenféle fantáziaszüleményektől mentes, abszolút nem túlbonyolított film tárult végre elém, majd ragadott magával. Nem akarok belemenni a történetbe és részleteibe, még nagyon hatás alatt állok. Imádom, mikor az ember hiába izgulja végig azt a 1,5-2 órát, akkor sem kapja meg a nyugtató adagját, inkább csak úgy érezheti, hogy egy szimpla tűt vagdosnak belé szüntelenül. Nincs happy end, sokszor azt lehet hinni, hogy talán utolérte a szereplőt a szerencse, de tévedés, csak előkapták a sokkolót, mert mégtöbb kín átélésével a halál lesz ki nyugalmába zárja. Néha úgyéreztem a színészekkel együtt küzdök, én mégis tehetetlen voltam, ők pedig kegyetlenül végezték. Azért is tudott felbolygatni, mert valósághű. Nem magyarázhatod be magadnak egyetlen részletre sem, hogy nem létezik, nem fordulhat elő, lehetetlen... Külön dícséret, hogy a történések kiszámíthatatlanok. Idegtépő. El ne felejtsem... A film rámutat a fiatalok közti versengésre, hogy sokan mennyire az akaratuk ellen tesznek, ha ezzel egy társasághoz csapódhatnak. Ez fontos.

A 9. kaput is megtekintettem. Unalmas, kiszámítható, a film a saját paródiájává válik, vontatott, szar. Egy nyomorult könyv keresését húzzák egy csomó ideig, pontosabban 2 könyvét, aztán a film végére benyomnak néhány misztikus dolgot, közbe egy-két horrorisztikusnak szánt, röhögést kiváltó jelenet, egy ócska befejezés, és már az is értékelhetetlen,h. szerepel benne Johnny Depp.