Elhanyagoltam a blogot. Ami nem baj, mert nagyon úgy volt kitöltve az életem, hogy még erre sem volt időm, meg a jó dolgoknál nem érzem úgy, hogy ezt most le kéne írnom. Csak néha. Főleg, hogy most sincs különösebb rossz.

Közeleg a ballagás, az ünnepi sürgés-forgást nagyon nem várom, de holnap szerenád, annak jónak kell lennie nagyon. Utána buli, másnap(os) ballagás és megint buli. Hol ebben a kivetnivaló? Naugye.

 Az osztálytársambarátaimmal aktívan folyik ez a minden nap, minden egyes dolgon visítós szituáció, ami a boldogsági szintem naponta maximalizálja. Egyikük egy olyan dolog elmondásával tisztlelt meg, amit nagyon nagyra értékelek, ezt köszönöm. Örök lakat. Ma énekelgettünk és nagyon jól sikerült, persze nem azért mert jó a hangunk vagy ilyesmi, hanem mert elmebetegekkel vagyok körülvéve akik mellett igazán kibontakozhatok én is, és nincs is ennél jobb.

Ha sok mindenre mondom, hogy "nincs is ennél jobb" az valami nagyon jót jelent, ugye?

Lehet, hogy túlságosan hasonlítunk? Szerintemse.

Egy másik barátnőmmel van némi problematika. Vagyis inkább amolyan furcsaság. Nincs köztünk semmi feszültség. Csak,. Update: tegnap írtam, volt folytatás, de nem mentette el ez a kacat, ígymarad.