Álmomban boldog voltam. ÉS most is az vagyok. Hullámvölgyekben élek, de mégis mindig tudom, jó helyen vagyok. Állítólag olyat ritkán érez az ember, hogy igen, most egész biztos nem lehetnék máshol. De én gyakran, nincs is ennél jobb. Vissza ahhoz a másik világhoz. Félálomban lehettem inkább, amikor rájöttem, mosolygok. Mikor ez a tudatomig jutott, valami el akarta rontani a percet és arra késztetett, hogy gondoljak rosszra. Lehet ez volt az, ami mindent ilyen emlékezetessé tett, mert semmi sem jutott eszembe. Csak jó dolgok, a mosoly töretlen maradt, szelíden csalogatva önmagam, hogy csobbanjak csak bele abba a hatalmas tengerbe, ahol bármi megtörténhet, mélyen bele az álomvilágba.

2009.01.16. (Budapest) -> Az év (vagy az életem?) legboldogabb napja volt. 17 órán keresztül szórakoztattak, mindez megspékelve hülye helyzetekkel, amin azóta röhögök. Legleg.