(Volt egy egyértelmű nemem. Most semmim sincs. Egy kusza kupacom van csak. Volt egy álmom. Azzal mi lesz? Egyetlen biztos pont van az életemben, az pedig az, hogy mindig minden változik. Ilyen alapon ugye megintcsak semmim sincs. )

És csoda, hogy elakarok menni? Olyan helynek akarom ezt, az otthonom, ahova mikor visszatérek csak azokra az emberekre kelljen koncentrálnom, akiket tényleg szeretek. Új barátokat szeretnék ott, hogy közelebb kerüljek még ennél is -már ha ez még jobban lehetséges- az itteniekhez és végleg törölni tudjam a negatív személyeket. Hogy ez többé ne történjen meg; hogy száraz papírra írhassam a gondolataim... Hogy elfelejtselek és többé ne rontsd el életem legszebb pillanatait. Még most is. Hogy ne utáljak itthon mindenkit. Hogy úgy érezzek, mint akkor, hogy annyi álmom legyen. Hogy izgatottan várjam a májust.

Lélegezz fel.