(Itt mindenki tök hülye lett?)

 Melletted olyan, mintha melékszereplő lennék a saját életemben.

Elküldtem a jelenkezési lapot. Miután ez végre megtörént, kicsit letörtem. Na nem azért, mert nem vagyok biztos benne, hogy ezt szeretném. Valahogy csak akörül keringtek a gondolataim, hogy az életem, az álmaim, az összes reményem ott nyugszik a magyar posta gondoskodónak nem mondható karjaiban. Félek, hogy el se jut a megfelelő helyre, de ha mégis, lehet rosszul töltöttem ki valamit és ezen bukik minden. Remélem jó helyre küldtem. Innenől pedig nem tehetek mást, mint várakozok. Mintha tapsra várnék, nekilódulnék, aztán befutnék, vagy a cél előtt esnék egy hatalmasat és fájdalmasat. Csak csúsznék a földön. Körülöttem osztozás örömben, bánatban, de csak a saját érzés az őszinte és valamerre lépni kell. Várok.