Bele tudnék hányni minden velem szembe érkező képébe anélkül, hogy a megbánás legkisebb szikrája tükröződne az arcomon. Nem volt rossz napom, sőt sok érdemleges dolog van a listámon, mégis minden, tényleg minden frusztrál. Minden felfogás kérdése. Egy kibaszott sablonos idézet olvasása miatt is az agybaj kerülget. A dolgok relatívak. Ez se jut senki eszébe, pedig legalább olyan sablonos. Miért a fényre kell úgy tekinteni, hogy elűzi a sötétséget? Az éj ugyanúgy mindennap leszáll, elnyomva a világosságot. Fokozatosan nyugszom. Pedig úgy terveztem sok mindenről írok, részletesen és jogosan. De már ehhez nincs is kedvem. Nézek filmet.