Megnéztem sok-sok filmet, bár nem emlékszem miről pötyögtem már ide, próbálok az emlékeimből élni.

Démonok: Alapfilm. Szeretem az ilyen bénán megcsinált horrorokat, egyrészt vicces, másrész közel érzem magamhoz. Fogalmam sincs a démonok szájából miért kell zöld cuccnak ömlenie, de bírtam.

A texasi láncfűrészes mészárlás 1-4: Újra kellett, hogy nézzem. Az első rész (A kezdetek) nagyon tetszik, egész jól meg is van csinálva. Filmre annyi negatív kritikát még nem hallottam ontani, mint erre, de akinek ez nem tetszett bizonyára szörnyet halt a folytatásnál. Pedig vicces. A 2. részt (Bőrpofa) nagyon amatőrnek tartottam, de élveztem. A 3. (Halálbarlang) megint egy jobbra sikerült dolog, aztán a 4. mégjobb. Így is tartok tőle, hogy kevertem a részeket, de megkockáztatom, hogy a 2. részben van egy jelenet, mikor rendőr faszikám lácfűrésszel megpróbál beomlasztani egy házat, mikor elordítja magát, hogy "Én vagyok az Aratóóóóó!" mire az egyik emberhús evő visszaüvölti "Mi az, valami új biokaja gyártó cég?" ... Ez a kedvenc jelenetem. Meg mikor úgy állítólag attól halt meg a "mama", mikor a láncfűrészt kiszedték a csupán csontból álló kezéből. Az az őszinte átélés...

Engedj be!: Erről azt gyanítom már írtam, hát nem horror, de bizonyos hangulatban hatásos kis film.

Radírfej: Nagyon elvont és a létező legnyomasztóbb film. Kevés benne a beszéd, ami akad az is olykor kínos, ez egy hangkoncentrikus alkotás, nagyon rosszul voltam a megnézése után, de zseniálisnak tartom.

Tükrök: Ez valami új film, abszolút nem kreatív és úgy ratyi ahogy van. Van egy jelenet, mikor a csaj tükörképe leszabja a saját állát, erre a 'valóságban' ugyanez történik a leányzóval. Nagyjából ennyi a filmben az izgalmas. Kalap szar.